Egy ilyen meglepetésszerű siker után be tudják lőni nagyjából, hogy minek, kiknek köszönhetően jutottak 16 mandátumhoz az új Országgyűlésben? Kik az Önök választói?
Pontos adatok még nincsenek a birtokunkban, de nagyjából azokat sikerült megnyernünk, akiket célcsoportként is meg kívántunk szólítani. Természetesen nálunk is megjelentek a protestszavazók – ha nem is olyan nagy mértékben, mint a Jobbiknál –, és egy olyan szavazói csoport is, akik az elmúlt két választásra a szájízük szerinti alternatíva hiányában nem mentek el, de legalábbis nem volt beazonosítható a mozgásuk. Ők nem politikai alvajárók, hanem a meglévő garnitúrából lett elegük, és egy új párt megjelenése ki tudta őket mozdítani az érdektelenségből. Rengeteg olyan állampolgártól kaptunk visszajelzést a kampány során, akik a programunk elolvasása után döntöttek úgy, hogy minket választanak. És hát ne felejtsük el azt a rengeteg első választó fiatalt se, akik az LMP-ben látják egy européer politizálás lehetőségét megvalósulni.
Elfogadja azt a vélekedést, hogy Önök egy történelmi pillanat nyertesei, akik a tragikus baloldali kormányzás nyomán keletkezett vákuumba nyomulva meg tudták szólítani a kiábrándult liberális szavazókat?
Minden választás történelmi pillanat, a győzteseknek és a veszteseknek is. Az európai parlamenti választások tavaly júniusi szavazói analízise nem igazolta vissza azt a közkedvelt legendát, hogy mi az SZDSZ utódpártja lennénk. Érzékelhető volt bizonyos mértékű átszivárgás a liberális oldalról, de hadd mondjam el, hogy a szocialistákban csalódottak kiáramlása sokkal jelentősebb volt. Persze ezzel nem azt állítom, hogy az SZDSZ mögül kitolatók ne szerepeltek volna a célcsoportjaink között. De legalább ennyien érkeztek hozzánk a jobboldalról is: egyéni képviselőjelöltjeink közül kettő is Fidesz-tag volt még tavaly. Éppen újszerűségünk és a sokféle merítés miatt lesz szükséges a választások után báziskonszolidációt végezni, hogy a pozitív elköteleződést erősítsük a szavazóinkban.
Nem ez a sokszínűség inspirálta azokat a személyeskedő vádakat, amelyekkel az egész kampány során gyakorlatilag valamennyi riválisuk házi médiája ellátta a közéletet? A jobboldali sajtóban Ön „komcsi gyerek” volt, baloldalon viszont „Orbán ügyvédje”, hogy a többiről ne is beszéljünk.
Onnantól kezdve, hogy már kilátszottunk a földből, azonnal megkaptuk a jelzős szerkezeteket. Az életrajzomból mindenki annak megfelelően mazsolázott, hogy milyen füleknek kedves összeesküvés elméletet akart fabrikálni, és azzal a másik oldalt besározni. Nekik azt üzenem, hogy játsszák le egymás között ezeket a meccseket, és minket majd csak a végeredményről értesítsenek. Tudtuk, hogy ha összejönnek a kopogtatócédulák és az országos lista is, mindkét szekértábornak elemi legitimációs érdeke lesz minket a másik oldalra áttolni. Egyszerűen azért, mert megjelenésünkkel azt hitelesítjük a választók, a magyar társadalom előtt, hogy az eddigi bal-jobb felosztás és a politikai hidegháború tagadásával is létrejöhet életképes alternatíva.
Ezek szerint az LMP önazonosságában nem szerepel a valamelyik oldalra helyezkedés?
Ha a bal-jobb felosztás történeti vagy globális értelmezését fogadjuk el, akkor ahhoz képest a hozzájuk kapcsolt értékek pont ellentétes oldalon jelentek meg a hazai palettán. Szerintem a korábban hatalmon lévő SZDSZ egy szélsőségesen jobboldali gazdaságpolitikát követett, míg a Fidesz sok tekintetben baloldali politikát folytatott az elmúlt négy évben. A Magyarországon jelenleg érvényben lévő felosztás nem valódi politikai értékválasztásról szól, hanem a 20. század tragédiáihoz, sérelmeihez, illetve a Kádár-rendszer utóvédjeihez fűződő viszonyról. Ebben a játékban mi nem kívánunk részt venni. Az LMP azért jött létre, hogy a hazánkban zajló politikai viták végre ne a múltra, hanem a jelenre és a jövőre koncentráljanak.
Akkor Önök nem is érdekeltek a múlt feltárásában, a kommunizmus bűneinek tisztázásában és a teljes körű iratnyilvánosságban?
Félreértett. Arról beszéltem, hogy a viták ne erről szóljanak. De ettől még továbbra is úgy gondoljuk, hogy a diktatúra titkai nem lehetnek a demokrácia titkai is. Ahhoz, hogy nyugvópontra lehessen juttatni végre a 20. század nagy tragédiáinak kérdéseiben, elengedhetetlen a múlt feltárása. A demokratikus Magyarország polgárainak joguk van tudni nem csak azt, hogy hogyan működött a rendszer, hanem azt is, hogy a kádári állambiztonság utóvédjei hogyan épültek be a felbukkanó új pártokba a rendszerváltás hajnalán. E téren is szeretnénk tiszta vizet önteni a pohárba, miközben hangsúlyozom: ennek semmi köze a leszámoláshoz.
Igen ám, csakhogy ez is azok közé a húsz éve szőnyeg alá söpört témák közé tartozik, amelyekben nagykoalíció alakult ki a Fidesz és az MSZP között. 16 mandátummal hogyan tudják majd feltörni ezeket a diókat?
Tisztán látjuk, hogy az előttünk álló négyéves ciklus alatt ilyen horderejű kérdésekben, ennyi mandátummal, önállóan nem sok mindent lehet tenni. Egy dolgot azonban igen: alternatívát lehet mutatni. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy nem kell még egyharmados részvételi arány sem az Országgyűlésben ahhoz, hogy egy párt komoly kompetenciáról tegyen tanúbizonyságot, és olyan következetes magatartást tanúsítson, amellyel további támogatókat tud szerezni egy általa felkarolt ügyhöz.
Ha már itt tartunk: kivel és hogyan képzelik el a parlamenten belüli együttműködést? Van esetleg olyan erő, akit eleve kizárnak ebből a mezőből?
Konstruktív és következetes ellenzéki magatartást hirdettünk meg. Nem lövészárokból fogunk politizálni, ugyanakkor nagyon nem szeretnénk jelképes háborúba keveredni a Fidesz-KDNP-vel. Konkrét politikai témákban, konkrét törvényjavaslatok kapcsán szeretnénk vitázni. Nem veszünk részt olyan cirkuszban, ahol „demokraták” harcolnak „európaiakkal”, „fasiszták” „antifasisztákkal”, vagy „kommunisták” „antikommunistákkal”, és így tovább.
A szocialistákkal elképzelhető együttműködés adott ügyek mentén, ha történetesen ugyanazt képviseljük. Más a helyzet a parlament egyetlen antidemokratikus szereplőjével. Bármennyire is nehezünkre esik, a párbeszéd kultúráját természetesen az ő irányukba is igyekszünk meghonosítani, de érthető okokból nem tudunk együttműködést kialakítani egy olyan párttal, amelyik radikálisan tagadja a magyar polgárok egyenjogúságát, és napi politizálása is az agresszión és a gyűlöletkeltésen alapul. Bármennyire is lesújtó a véleményünk az MSZP-ről és a Fideszről, nem lehet egyenlőségjelet tenni közéjük és a Jobbik közé. Ettől persze még nem lépünk velük stratégiai szövetségre.
Neonáci pártnak tartja a Jobbikot?
Tartózkodnék attól, hogy ezt így kimondjam, nagyjából azért, mert úgy gondolom, hogy a 19. és 20. század ideológiáival nagyon nehezen írható csak le egy 21. századi párt magatartása. A Jobbiknak és a holdudvarához tartozó portáloknak számos olyan kijelentése és megnyilatkozása van ugyanakkor, amelyek semmiben sem térnek el a háború előtti nyilaskeresztes és náci szövegektől.
Van már elképzelésük, hogy mely parlamenti bizottságokban tudnák hatékonyabban érvényre juttatni a választóiknak megígért programot?
Fontosabb kérdés, hogy a Fidesz milyen bizottságokat akar, ezt még meg kell várnunk. De, ha a jelenlegi bizottsági struktúrát vesszük alapul, akkor számunkra kiemelt jelentősége van a környezetvédelmi bizottságnak, és kellő súllyal szeretnénk ott lenni az emberi jogi, az oktatási és az alkotmányügyi bizottságokban.
Azoknak a jogvédő és zöld szervezeteknek, amelyek parlamenti képviseletét megjelenítik, igen komoly rutinjuk van a különféle gerillaakciók és egyéb tiltakozási formák kivitelezésében. Elképzelhető, hogy ha valamely fontos ügyben nem járnak sikerrel a parlamentben, ez a lehetőség is megjelenik érdekérvényesítő technikái között?
A mi viszonyunk ezekhez a mozgalmakhoz és civil kezdeményezésekhez éppen fordított, mint az a magyar politikai életben megszokott. Szeretnénk is a feje tetejéről a talpára állítani a kialakult rendszert. Nekünk nincsenek és nem is lesznek Zuschlagjaink. Helytelen, hogy a pártpolitika kreál és tart életben különféle civil kezdeményezéseket. Mi azt kérjük a politikánkkal rokon mozgalmaktól, hogy használják az LMP-t céljaik elérésére, gyakoroljanak ránk nyomást a számukra fontos kérdésekben, juttassák el hozzánk javaslataikat, és mi megfelelő képviseletet biztosítunk azok számára az országgyűlésben.
Elegendő lesz elképzeléseik megvalósításához az az összeg, amely parlamenti párttá válásukkal ezentúl a kasszájukba vándorol az adóforintokból? Esetleg továbbra is szükségük lesz mecénásokra?
Talán elegendő lenne a jogszabályokban garantált összeg, de hűen önmagunkhoz, továbbra is gyűjteni fogjuk a kisebb adományokat tagjainktól és támogatóinktól, mert nem tartjuk nemes dolognak, ha egy párt kizárólag állami dotációból tud csak gazdálkodni. Arról nem is beszélve, hogy az adományok gyűjtése bekapcsolja az adományozót a párt életébe, és erősíti a gazdálkodásunk feletti kontrollt.
A sikerüket látva manapság annyian akartak bekapcsolódni a párt életébe, hogy állítólag létszámstopot kellett hirdetni a tagfelvételnél. Megjelentek a megfejtőemberek, ahogy elkezdtek belehízni a kabátba?
Az utóbbi hetekben valóban megnövekedett a politikai haszonlesők részéről az érdeklődés irányunkba. Néhányan már egészen gátlástalanul próbálják kihasználni az LMP-t egyéni ambícióik érvényesítésére. A tagfelvételi moratórium elsősorban azért volt indokolt, mert nem akartunk kincses szigetet jelenteni sem a bukott pártok politikai hajótörötteinek, sem a győztes pártok száműzöttjeinek. Továbbra is nyitottak a kapuink viszont azok előtt, akik már bizonyítottak a helyi társadalom adott szintjén, és a jövőben az LMP céljait kívánják érvényesíteni környezetükben.
Oligarchák nem jelentkeztek? Ők aztán sínre tudnák tenni az LMP-t a nagypárttá válás útján.
Nekünk nincsenek oligarcháink. És akkor tudunk partnerei lenni Orbán Viktornak az oligarchák megrendszabályozásában, ha nem csak a vörös, hanem a narancsszínű pénzemberekre is kiterjed majd a figyelme. Szerintünk a Fideszhez kötődő helyi kiskirályokat is érintenie kell a tervezett intézkedéseknek, és arra kérjük a kormányt, hogy garantálják az állampolgárok számára a jobboldal pénzügyi hátországának féken tartását.
Gyalázatosan kevés a nő ülhet be május közepén az új parlamentben. A frakciók létszámát tekintve Önöknél kiemelkedően magas: 16-ból 5 a hölgyek aránya. Ez véletlenül alakult így, vagy egy koncepció eredménye?
Alakuló kongresszusunkon rögzítettük a jelöltállítási szabályrendszerben, hogy pártunk képviseletében legalább olyan arányban vesznek részt a hölgyek, mint amilyen aránnyal a tagságunkban is jelen vannak. Nálunk ez az arány csaknem kétharmad-egyharmad, így ez a képviselőcsoportunkban is megjelenik. A magyar társadalomban nagyon mélyen gyökeredzik az a helytelen felfogás, hogy a hölgyeknek nem illik közéleti szerepet vállalni. Mi egyelőre egy belső szabállyal tudtuk ezt az átkot megtörni.
Azt már tisztáztuk, hogy Önök miért nem az SZDSZ utódpártja, érdekelne viszont, hogy a liberális párt bukásának egyik okaként számon tartott melegjogok, illetve drogliberalizáció parlamenti képviselete szerepel-e terveik között.
Vitatkoznék azzal, hogy az SZDSZ bukásához köze lenne az Ön által említetteknek. A liberálisokból arrogáns és kioktató stílusuk miatt lett elegük a választóknak, amellyel gyakorlatilag alakulásától kezdve a magyar társadalomhoz közelítettek. Ami a kérdés lényegi részét illeti: az LMP középtávon szeretné elérni a drogfogyasztás dekriminalizálását, hogy ne lehessen többé olyan hátrabilincselt kezű tinédzsereket látni az esti híradókban, akik elszívtak egy füves cigit. A regisztrált élettársi kapcsolat törvénybe iktatását pedig örvendetes fejleménynek tartjuk, mellyel nagyjából meg is történt a meleg közösség jogi emancipációja Magyarországon. Kisebb kérdések várnak még rendezésre a törvényhozásban a jogegyenlőség érdekében. Szerintünk kedvezményes honosítást kellene biztosítani például az egynemű párok külföldi állampolgár tagjának.
HETEK
