Az alaptörvény megváltoztatásához a parlament legalább kétharmados akarata kell, így rendelkezik az alkotmány. A megfogalmazás azonban egy fontos dologra nem tér ki, hívja fel a figyelmet Lövétei István. Ugyanis, magyarázza az alkotmányjogász, ez a szabály semmit nem mond arról, hogy akkor is elégséges-e az a bizonyos kétharmad, ha a kormányzótöbbség gyakorlatilag egy teljesen új alkotmányt akar elfogadni. „Itt kezdődik az alkotmányozás kérdése”, fogalmazott az atv.hu-nak Lövétei.

Ha a következő kormány nem egy vadonatúj alkotmányt akar létrehozni, hanem a jelenlegit kívánja átalakítani, akkor megteheti, még akkor is, ha alapvető módosításokat hajt végre. Ugyanis elegendő, ha a név megmarad, így a változás formálisnak minősül, bármi is történik a tartalommal. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mint az 1989-es alkotmánymódosítást. Persze, ha a Fidesz egy olyan törvényt hozna, szigorúan csak az elméleti példa kedvéért, aminek a Magyar Királyság Alkotmánya nevet adná, akkor nem az a kérdés, hogy ezt kétharmados többséggel hozzák-e meg, hanem, hogy milyen alapon.

Magyarországon ugyanis eddig új alkotmányt elfogadására, vagy a régi megváltoztatására mindig sajátos krízishelyzetekben került sor.  Az is fontos kérdés az alkotmányjogász szerint, hogy a lakosság mikor tekint egy alaptörvényre úgy, hogy „igen, ez a mi alkotmányunk”. Lövétei példának az Egyesült Államokat hozta fel, ahol a 18. században elfogadott alkotmányt annak idején csak 13 állam vallotta magáénak, ma pedig az egész ország sajátjának érzi és tekinti a dokumentumot. „A mi 1949-es alkotmányunkat annak idején egészen biztosan nem tekintette az egész ország magáénak, sokkal inkább egy ránk erőltetett dolognak. Fontos azonban megemlíteni, hogy a kényszer is lehet az elfogadás egy formája”.

Lövétei szerint modern, demokratikus viszonyok között az ideális az, ha új alkotmány nemzeti konszenzussal jön létre. Ennek a legjobb formája a népszavazás lenne, hiszen abban az esetben demonstrálhatnák, hogy az országa egésze elfogadja az új törvényt, a kisebbség pedig - ahogy demokráciában szokás - meghajolna a többség akarata előtt. „Nem vitatom, az is vezethet elfogadáshoz, hogy a jelenlegi kétharmados arányra hivatkozik majd a következő kormány a jogalkotásnál. Mondhatnák, ők úgy értelmezik nagyarányú választási győzelmüket, hogy szinte az ország egésze őket akarja, ettől kezdve, ha új alkotmányt akarnak, akkor a lakosság azzal is egyetért”. Ez azonban már nem jogi kérdés az alkotmányjogász szerint, sokkal inkább az, hogy milyen mértékű a politikai konszenzus.