Ellopták a nevünket
„Ott volt, vállalta a jelenlétét, a hangját a nemzet két színésze, Törőcsik Mari és Garazs Dezső. Hernádi Judit és Gerendás Péter is szerepelt. Ezzel főszerepet vállaltak, de ennek nyomát sem látom a sajtóban” – fejtette ki Ungvári, aki szerint kiemelt fontosságú volt a diplomáciai testületek tagjainak jelenléte. „Ezek jelentése külföldre – ahol a nevünket ellopta az a jelenség, amit Németh Sándor a Jobbik alatt nagyon jól jellemzett – ez most kicsit visszabillent. A megmozdulásnak, a jelenlétünknek a nemzetközi jelentősége szinte nagyobb, mint a lokális” – vélekedett az író az Egyenes Beszédben.
Galéria - Több tízezren tüntettek jelenlétükkelFotók: Vadász Gábor, vadaszgabor.hu
Ungvári szerint az, hogy „ezek a radikálisnak, mások által neonácinak, megint mások által szimplán nácinak nevezett csoportosulások bemennek a parlamentbe – nem lesz szép látvány. Nagyon fogjuk szégyellni, hogy ennek a politikai csoportosulásnak ezt az esélyt adtuk” – mondta, kiemelve, hogy a felszólalók közül egyedül Németh merte nevén nevezni a Jobbikot.
A Hit Gyülekezete vezető lelkészének azon mondatára, hogy „a nácik, nyilasok, antiszemiták és utódaik örökre kiérdemelték a civilizált világ elutasítását és Isten ítéletét”, Ungvári azt mondta, hogy korábban azért nem hangzott ez el, mert a gyávaság az egész politikai elitet megfertőzte. „Táncoltak a téma körül. De ne felejtsük el, hogy ma, amikor valakit bírálnak, az másnap már pert kiabál; és hogy már tüntetgetnek civil házak előtt is” – sorolta a visszahúzó erőket az író, akinek a véleménye az, hogy a bíróságok és az ügyészség nem volt teljesen ennek a kormánynak az oldalán.
„Itt azt csinálsz, amit akarsz”
„A sok felfüggesztett ítélet egy üzenet: azt üzenik, hogy itt azt csinálsz, amit akarsz. Gyújtsd fel a televíziót és egy év felfüggesztettet kapsz. Ezek az üzenetek nagyon rosszul hatottak arra a közönségre, azokra az eszmékre, amik a második világháború előttről jönnek” – hangzott el a műsorban, azzal együtt, hogy „a felelősség annak a politikai erőnek is a felelőssége, aki engedte őket felnőni”.
Ungvári úgy látja, minden mai reakció valójában már elkésett, már a keletkezés pillanatában be lehetett volna avatkozni adminisztratív eszközökkel: nem kellett volna például hagyni, hogy a magyar állam rendőrségét – joggal vagy jogtalanul – bírálják, mert „a rendőrségnek az a feladata, hogy az utcákon rend legyen”. „Most el kell érni, hogy ne kriminalizáljuk a politikát, ne futkosson mindenki az ügyészségre. Először az utca rendjét kell helyrehozni” – mondta az író, aki szerint itthon is figyelembe kellene venni, hogy a szabadság a korlátaitól érvényes – attól, hogy megmondjuk, hol ér véget e szabadság. „Nem szabad megengedni, hogy a második világháború előtti eszmék újra teret hódítsanak, mert a szólásszabadság fölött is van valami – a szabadság” – mondta.

