Több ponton is vitatható alapon perlik a Magyar Államvasutakat a holokauszt-áldozatok örökösei, így megeshet, hogy vagy nem sikerül az amerikai bíróságokon végig vinni az ügyet, vagy nem nekik ad igazat a bíróság – állítja Kende Tamás nemzetközi jogász. Emlékeztetőül: a magyar holokauszt áldozatainak örökösei még februárban még februárban hívták perbe az észak-illinoisi (Chicagó) bíróságon, a MÁV-ot, és 240 millió dollár vagyoni, és egymilliárd dollár nem vagyoni kártérítést követelnek. Az indok: a MÁV 1944 márciusa és októbere között félmillió magyar zsidó Auschwitzba szállításához biztosított szerelvényeket, illetve a vasúttársaság dolgozói megfosztották az áldozatokat vagyonuktól és értékeiktől.

Nem voltak az Egyesült Államok polgárai

Kende szerint a MÁV elleni keresetlevél több ponton kidolgozatlan, így nagy valószínűséggel módosításokra szorul. Az egyik fő kérdés, mondta a nemzetközi jogász, hogy vajon miért illetékes az észak-illinoisi kerületi bíróság abban, hogy egy magyar vállalat szörnyűséget követett el – akkoriban még minden valószínűség szerint nem amerikai állampolgárok ellen. És, figyelmeztetett Kende, a hatásköri illetékességet az sem alapozza meg, ha a felperesek később az Egyesült Államok polgárai lettek. Ugyan léteznek nemzetközi szerződések, amik megalapozhatják az amerikai kerületi bíróságok joghatóságát az olyan ügyekben, amikor nem az Egyesült Államok területén nem amerikai állampolgárok ellen követnek el valamilyen cselekményt, de csak akkor, ha ezek a cselekmények „népek joga ellen” irányulnak.

A vagyon elrablása nem a népirtás része

Erről egy, az 1780-as évekből származó törvény rendelkezik, illetve több nemzetközi egyezmény – például az úgynevezett genocídium (népirtás) egyezmény. Márpedig a holokauszt egyértelműen genocídium volt, így ez jelenthet némi reményt a felpereseknek. Ugyanis ha bebizonyosodik, hogy a MÁV valóban részt vett ebben, akkor a vállalat is részese a népirtásnak. Ez a tétel azonban – így a genocídiumra vonatkozó egyezmény – sem áll meg abban a másik ügyben, amit szintén az észak-illinoisi bíróságon indított 25, többségében amerikai és izraeli állampolgár a Magyar Nemzeti Bank és több más pénzintézet ellen zsidó vagyonok eltulajdonítása miatt. Ugyanis a jogértelmezés szerint, magyarázta Kende, a genocídiumnak nem szerves része, hogy a zsidókat megfosztották vagyonuktól.

2 milliárd dollár, plusz kamat

Viszont a 25 felperes keresetlevelében az szerepel, a pénzintézetek, illetve azok elődei bűnrészesei voltak a népirtásnak, illetve felbujtottak rá – mégpedig azzal, hogy kifosztották a zsidó áldozatokat, eltulajdonították a náluk őrzött vagyont. Továbbá – szól a keresetlevél - a szóban forgó bankok a nemzetközi jogot megsértve jogtalanul gyarapították vagyonukat a zsidóktól elrabolt értékekkel, és a mai napig folytatják az érintett zsidó csoport "népirtó megsemmisítését" egyebek mellett azzal, hogy törvényt sértve elutasítják a zsákmányolt vagyon visszaadását, és azt hazudják, hogy nem szerezték meg azt, valamint szándékosan és jogtalanul titkolják az egykori vagyoni kimutatásokat. A felperesek összesen 2 milliárd dollár vagyoni kár és a kamatok megtérítésére tartanak igényt.

Nem a nyilvánosság előtt

Ám Kende szerint, amíg a MÁV esetében bűnrészességért kártérítést lehet követelni, a bankok ügye tisztán polgárjogi kérdés. Egyébként, mondta Kende, a magyar bankokat ez a kárpótlási igény nem érheti felkészületlenül, hiszen ugyanez a folyamat már lejátszódott Svájcban és Ausztriában is – a magyar ügy semmiben nem különbözik ezektől. Kende úgy vélte, hogy ezek az ügyek általában nem a bíróság előtt oldódnak meg, mivel rendkívül kínosak. „Ezek a gyűjtőperek arra szolgálnak, hogy a megtámadatott vállalatok végül valamilyen megegyezésre törekszenek” – magyarázta a gyakorlatot Kende.

Külföldön foglalhatják le a MÁV-vagonokat

Azonban ha bármelyik esetben a felperesek javára dönt a bíróság, az sem jelenti feltétlenül az ügy sikeres lezárását. Kende szerint ugyanis problémás lehet az ítélet végrehajtása is: az ítélet nem hajtható végre Magyarországon, mivel hazánknak nincs jogsegély egyezménye az Egyesült Államokkal. „Márpedig ha el is marasztalják a MÁV-ot vagy az MNB-ot, annak csak az amerikai vagyonát tudják végrehajtás alá vonni. Az azonban nem lehetetlen, hogy a MÁV szerelvényei olyan országba futnak be, amivel van jogsegély egyezmény, így akkor azokat a vagonokat például le lehet foglalni” – mondta Kende.  

Egyszer már rendezték

A chicagói bíróság egyébként április 22-ére tűzte ki a meghallgatást, a MÁV pedig ajánlattételi felhívást jutatott el tizenhárom, az USA-ban működő ügyvédi irodához. A vállalat azt szeretné elérni, hogy az ellenük indított pert jogerősen megszüntessék. És erre van némi esély, mivel a Magyar Népköztársaság és az Egyesült Államok 1973-ban kötött egy vagyonjogi egyezményt, ami az amerikai állampolgároknak a magyarországi államosítás, kisajátítás nyomán keletkezett igényeit már egyszer rendezte. Most az a kérdés, nem ütközik-e ebbe az egyezménybe az örökösök keresete.

A náci orvosi kísérletek áldozatainak

A második világháború után számos holokauszt-kártérítési rendelet és törvény született. A Német Szövetségi Köztársaság már az 1950-es évek elejétől folyósított kárpótlást a holokauszt túlélőinek és Izraelnek, ez a folyamat az újraegyesülés után is folytatódott, így Németország összesen mintegy 100-110 milliárd dollárt fizetett ki Izraelnek és zsidó érdekvédő szervezeteknek a „zsidók kárára 1933 és 1945 között elkövetett bűnök és a tőlük elkobzott személyi javak kárpótlásának jogcímén”. Németország egyébként Magyarországnak is utalt: az első ilyen egyezmény 1965-ben született, és mintegy 12 ezer márka egyszeri kártérítést biztosított a náci lágerekben végzett orvosi kísérletek Magyarországon élő áldozatainak.

Két kárpótlási rendelet

Magyarország két menetben rendezte a kártérítéseket. Egy 1997-es törvény, az üldözöttektől elrabolt és gazdátlanul marad vagyonból biztosított életjáradékot mintegy 25 ezer jogosultnak. 2003-ban pedig rendelet született arról, hogy a lágerekben vagy kényszermunka során, gyakorlatilag a magyar hatóságok közreműködésével meggyilkoltak hozzátartozói egyszeri, 400 ezer forint kárpótlást kapjanak. Az 1998-ban, a svájci bankok által létrehozott alapból mintegy 14 ezer magyar, egykori kényszermunkás kapott kárpótlást. Ausztria 2000-ben hozta létre az Osztrák Megbékélési Alapot, azon zsidó és roma kényszermunkások számára, akiket a mai Ausztria területén dolgoztattak. Az alap hazánkban 2004 év végéig összesen 8800 zsidó és roma túlélőnek mintegy 9 milliárd forintot fizetett ki.

Öröklődő sokk

A „második generációs holokauszt túlélők"keresetei a holokauszt-kártérítési perek körének újabb szegmensét jelentik. Néhány éve a Tel Aviv-i bírósághoz fordult felperesek keresetlevelükben azt állították, a náci holokauszt puszta ténye és a szülőknek a haláltáborokban átélt fizikai gyötrelmeit követő lelki sérülések náluk is megtalálhatóak, mert a lelki fájdalmak generációról generációra szállnak, így a holokauszt a pszichikai sérülésekből eredő maradandó fizikai egészségkárosodást okozott a később született utódoknak is. Szüleikhez hasonlóan a "második generációs holokauszt túlélőknek" is irracionális félelmük van az éhezéstől, nem tudnak munkát vállalni vagy rendszeresen dolgozni, mert a koncentrációs táborokra gondolva a mindennapi munkájukat lehetetlenné tevő depressziós állapotba kerülnek, az autóbuszokon nem mernek utazni, mert halálfélelmük van, hogy a buszsofőr a haláltáborba viszi őket, és a kutyáktól is félnek, mert minden kutya a szüleik elbeszéléseiben szereplő náci őrök farkaskutyáira emlékezteti őket.

Prókai Eszter