Nehéz megítélni, hogy mi a Fidesznél a félelem foka. Meg kéne különböztetnünk a Fidesz nevű egyszemélyes pártot, ami Orbán Viktor, és a vezetőket, valamint az óriási választói kört. A választói környezetben meglepetést okozott a Jobbik, szavazóik ugyanis hirtelen, a saját soraikból támadtak fel. Jelenleg annak lehetünk tanúi, ami 1994 és 1995 között a Fidesz és az SZDSZ között zajlott. Apák és fiúk közötti harccá változott a kapcsolat olyan emberek között, akik évek óta egy politikai mozgalomban mozogtak, és ez hirtelen szétválást eredményezett. A Jobbik a nyílt hazaárulózásnál tart, Vona Gábor ugyanis ezt a jelzőt sütötte rá Orbánra, ettől kezdve nehéz „Szeressük egymást!” félórákat tartani. A vezetők egy része a Fideszben, különösen Kövér László, évek óta figyelmeztette Orbánt, hogy fel kellene lépni a Jobbik ellen. Kövért én mindig is egy igen aktív antifasisztának és antikommunistának tartottam, aki annak idején a MIÉP ellen is könyörtelen harcot vívott, és a párton belül sem engedett meg soha rasszista, antiszemita hangnemet. De az elnökség más tagjai is többször felvetették, hogy szembe kell menni a Jobbikkal, például Pokorni Zoltán, aki tavaly ősszel vetette fel, hogy a Fidesz rendezvényein ne lehessen árpádsávos zászlókat lengetni. A szétválást tehát kezdeményezték, ez azonban csak helyi szinten működött, a központi elhatárolódásra eddig még nem került sor.
A szélsőségesek megtűrésének doktrínáját el kell vetnie Orbánnak, kiderült, hogy a Jobbikkal kormányozni nem lehet és nem is szabad. A Fidesznek Nicolas Sárközy, francia elnök példáját kellene követni, aki 2007-ben közölte, ha ő lesz az elnök, a kormány egyetlen eurocentet sem fog adni azoknak a városoknak, akik a szélsőjobbra szavaztak.
Ez nem tűnik túl demokratikusnak.
Nem is az. De Sárközy azt mondta, ha ti nem ismeritek el az Európai Uniót, nem ismeritek el az államot, akkor én sem ismerlek el titeket. A francia választók felfogták, hogy az állam kizárja őket a forrásokból, és ha nem jutnak EU-s pénzekhez, végük van. Vonáék még mindig nem fogták fel, hogy mivel játszanak, mikor az Uniót szidalmazzák. Lehet ilyeneket mondani, de pillanatnyilag az ország fejlesztése a legutolsó faluig bezárólag uniós pénzekből történik. Miért kéne nekik adni? Nem akarod elfogadni a pénzemet, akkor viszlát, boldogulj, ahogy tudsz. A francia példa nagyon jól mutatja, hogyan lehet visszadugni a palackba a szellemet.
Ha Orbán most rákapcsol, és élesen támadni kezdi a Jobbikot, radikális szavazókat veszíthet.
Már most látni lehet, hogy a Fidesz a hallgatásával átengedte a terepet a Jobbiknak. A saját radikális szavazóbázisának egy része már úgy érzi, mivel nem szólal meg a Fidesz, ezért az ő érzelmeit egyedül a Jobbik fejezi ki. Ezek a választópolgárok korábban Orbán Viktorékra szavaztak volna. Meg kell azonban várnunk a Fidesz március 15. utáni (a hivatalos kampánykezdés - a szerk.) vonalvezetését, mert jelenleg csak egy oldalról folyik az ütlegelés: Vona Gábor hazaárulózza szorgalmasan Orbánt, utóbbi pedig nagy néma csendbe burkolózik. Orbán nem engedheti meg, hogy ne üssön oda. Túl nagyra nőtt ahhoz a Jobbik, hogy csendben maradjon, másrészt kormányoznia kell a választások után, és ehhez nemzetközi megfelelésre van szüksége. Ha nem üt oda, a nemzetközi bizodalom hihetetlenül lecsökken. Bizonyos szempontból rosszabbul járt volna a Fidesz, ha Vona Gábor kitárja a karját, és meg akarja ölelni. Ha a Jobbik egészen a legutolsó percig barátságos magatartást tanúsít a Fidesz iránt, a Fidesz sokkal kínosabb helyzetbe jut, hiszen neki kellett volna leválasztania magáról. Elmagyarázni, hogy ezek nem mi vagyunk. A Fidesz közép-jobb párttá fog csökkenni, és ez könnyen a kétharmados győzelmébe kerülhet.
Nem lesz meg a hőn áhított kétharmad?
Egyre kevésbé látszik, hogy meglesz. Ehhez az MSZP és a Jobbik támogatottságának egyaránt lejjebb kéne lennie. Az MSZP és a Jobbik a jelenlegi helyzet szerint inkább felül lesznek az egyharmadon. Egyre többen írják, hogy meg kell lennie a Fidesz kétharmadának, mondják most már baloldalról is. Kérdem én, miért? Az igazi küzdelem nem a parlamenten belül dönt el: a képviselők megvásárolhatók, szavazások többnyire simán lezajlanak, pártok hullottak szét a szemünk láttára, és mégis olyan könnyen megszavaztak költségvetéseket, mintha mi sem történt volna.
Hogyan zajlik majd egy egyszerű többséggel választást nyerő Fidesz, egy MSZP és egy Jobbik uralta parlament munkája?
A Fidesz első problémája, hogy fel kell építenie egy nagyon fontos védőfalat, ha úgy tetszik egy várat, ugyanis a politikája többé-kevésbé folytatása lesz a Bajnai-kormányénak. Nem lesz ugyanis választása, ezt el kell adnia a saját választóinak, hogy ez radikálisan más és mégis ugyanaz. Ezt a saját szavazói is igen rosszul fogják viselni. Ehhez még megérkezik a Jobbik, aki már most ordítja, hogy árulók, akkor meg igazán ordibálni fog. A szocialisták ugyan ígérhetik, hogy együttműködnek majd néhány esetben a Fidesszel, de ez valószínű nem így lesz. Minden irányból támadások fogják érni ezt a nagyon vékony mezsgyén mozgó Orbán Viktort, akinek költségvetési megszorítások közepette kell majd helyt állania.
A 2006 őszi brutális fellépést megint produkálhatja a Jobbik, csak már szervezett pártként, egyszerre a parlamentben és az utcán. Egy szétesett államigazgatással, szétesett erőszakszervezettel kellene megfogni az ellenfelet. Sokak szerint erre a Fidesz képes, szerintem annyira bizonytalan az állami tekintély, hogy ehhez hónapok kellenek, és nagyon következetes állami politika. Kellene, hogy a szocialisták legalább ebben támogassák. Közben vezényelniük kell majd a gazdaságpolitikát, ami rémes, mert egyáltalán nincsenek rá felkészülve, nyolc éve nem kormányoztak. Plusz ott fognak majd állni a saját népszerűségük lehullásával (mint Gyurcsány,2006 őszén, két hónappal a sikeres választások után pártja legnépszerűtlenebb embere lett). Ezt a hármat lélektanilag feldolgozni a Fidesz választóinak borzasztóan nehéz lesz. A szocialisták négy év alatt nem tudtak magukhoz térni a 2006-os sokkból.
Ha az őszi önkormányzati választásokig nem produkálja a Fidesz a terülj-terülj asztalkámat, hova mennek majd októberben a csalódottak: Vona Gáborékhoz, vagy a válságot több-kevesebb sikerrel, de kezelni tudó szocialistákhoz?
Én az utóbbit hiszem. A mindennapi élet megoldási kényszere előtérbe fogja állítani azt a kérdést, hogy ki tud kormányozni és ki nem. A Jobbik kormányzási lehetősége a nullával egyenlő, hiába adja elő Vona Gábor, hogy hatvan százalékot érnek majd el a választásokon. A Fidesz választói Messiásként várják Orbán Viktort, az 1989-1990-es helyzethez tudnám hasonlítani a jelenlegit, azt várják a jobboldali választók, hogy mindazok a kérdések megoldódnak majd, amik az elmúlt nyolc évben nem oldódtak meg. Mivel erre kicsi az esély, törvényszerű, hogy a mérleg nyelvének a másik oldalon kell megemelkedni, ott pedig az MSZP-n kívül nincs más kormányzóképes erő.
A szocialistáknak a nyáron olyan kormányzóképes szereplőket kell találni, és egy olyan programot kidolgozni, mindenekelőtt Budapest számára, amivel eséllyel tudnak majd megjelenni 2010 őszén. Ha Budapestet elveszti a baloldal, sokkal nehezebb lesz visszajönnie 2014-ben. A nyár folyamán tehát meg kell találniuk az új arculatot, mert amit most csinálnak, az kockázatkerülés, hogy a lehetőség szerint ne bukjunk akkorát és úgy kerüljenek ki a választásokból, hogy nem a Jobbik, hanem ők a második legnagyobb párt. A szocialisták mostani kampánya erre még jó, többre nem.
Az hogy Orbán Viktor nem mond semmit, nem kampányolnak, programjukról kósza hírek keringenek csupán, egyfajta „megengedhetjük magunknak” luxus a részükről a biztos győzelem tudatában?
Orbán Viktor még mindig nagyon sokat beszél, ahhoz képest, hogy mennyire nem szabadna beszélnie. Szakpolitikusokat kellett volna beszéltetnie, vitát kellett volna generálni. A programjukat ő maga még nem hagyta jóvá, saját csapataik sem tudják, mire készüljenek. Ez a legnagyobb baj. A Fidesz programok jelentős része a levegőben íródott. Szakmai vita nélkül dönti el három ember, hogy merre tovább. Irtózatos időhiányban fognak szenvedni, a csaptoknak már mozogni kéne, akik összehangoltan tudják, hogy mi fog történni. Nem látjuk, hogy ki hol van. Ez az a luxus, amit nem engedhetnek meg maguknak. Lehet, hogy van mindre egy-egy jó programpontjuk, csak ezek semmit nem fognak érni az adott helyzetben. Arra pedig egyáltalán nincsenek felkészülve, hogy egy gazdasági szükségállapotban hogy kell viselkedni, erre az élet tanítja meg az embereket.
Orbán nyolc év alatt hihetetlen sokat ígért. Úgy akar többletbevételt szerezni, hogy közben adócsökkentést ígér, kiadást pedig úgy akar csökkenteni, hogy megígérte: nem zár be egyetlen iskolát vagy kórházat sem. Akár ígéri, akár nem, a forint árfolyamát az eddigi tartományban kell tartani. Ha ez nem sikerült, és megdől a forint, az óriási csapás lesz annak a középosztálynak, akik az ő szavazóik. Mit csinál akkor, ha elszalad az árfolyam, és százezrek nem tudják visszafizetni a hitelt?
Majd azt mondja, a szocialisták hagyták ilyen ramaty állapotban a gazdaságot...
Mondhatja, hogy erről a szocialisták tehetnek. Egy ideig szórakoztató is, hogy a szocialistákat elviszik láncon. De amikor valakinek az jön a postaládájába, hogy felemelték a törlesztő részletét, és minden reggel arra kell kelnie, hogy a forint zuhan, akkor biztos, hogy ordítva fogja követelni az akkori kormányfőtől, pénzügyminisztertől, hogy állítsa meg. Lehet bűnbakot teremteni, annyira nincs jelentősége, amikor ilyen drámai helyzet áll elő. Rá lehet fogni akárkire, de az aznapi kormányt fogják gyűlölni.
Mi a véleménye az MDF-SZDSZ egymásra találásról?
Tragikomédia. Én Bokros Lajost személyesen borzasztóan sajnálom ezért. Ő egy valódi komoly ember, és most bohócot csinálnak belőle. A két pártot a múltjuk miatt sajnálom, tisztességes rendes pártok voltak. Ebben csak az a szomorú, hogy liberális pártra szükség volna parlamentben.
A Lehet Más a Politikát (LMP) nem tartja elég liberálisnak, vagy nem lát esélyt rá, hogy bejut?
Az LMP egy jó szándékú környezetvédő párt, aminek vannak liberális eszméi, ugyanakkor nagyon anti- liberális szövegei is vannak. Az LMP bejutása nem látszik reálisnak, de szükség lenne rá, hogy ott legyenek a parlamentben, mert egy öt százalékos pártból később még bármi lehet. 2010 után még mindig nem lesz befejezve a magyar pártstruktúra, új pártok fognak létrejönni. Szerintem a legtragikusabb, hogy ma a fiatalokat egyedül a Jobbik tudta felrázni. A Fidesz régen elvesztette fiatal szavazóit, de hogy a liberális fiatal szavazóknak nincs pártja, ez borzasztó. Sok minden volt, amire nem számítottam a rendszerváltás elején, de hogy tömegesen lesz tele az egyetem nyilas, náci szimpatizánsokkal, arra végképp nem. Egy dologban bízhat az ember, hogy ismét megszületik majd egy liberális, Európára jobban ráhangolt fiatal csapat, ez a gazdasági válság utáni időszak fő kérdése lesz.
atv.hu / Prókai Eszter
