Tisztább és rendezettebb város, együttműködés az ellenzékkel és a civilekkel, élő folyó, zöld zónák, az önkormányzati vállalatok gatyába rázása, a közösségek megtámogatása – ezt ígéri megválasztása esetén Horváth Csaba, a szocialista párt főpolgármester-jelöltje, a jelenlegi Budapestért felelős kormánybiztos, aki szerint a jövőt már nem betonba, hanem a közös lélekbe kell vésni.

Kívülről az látszik, hogy egy politikus kevesebbet keres, kénytelen szolidabb autókkal járni és alig-alig találkozik a családjával, pláne kampányidőszakban. Miért vállalta mégis a jelöltséget?

Az alapmotivációm az a gondolat, hogy egy jó város ma már nem arról szól, hogy hány hidat, metrót, hány kilométernyi utat kell építeni, hanem egy másfajta életminőségről. A fizikai városfejlesztés is fontos, de eddig háttérbe szorultak a közösségek. A közösségeket, a „város lelkét” újjá kell építeni. Járok-kelek a városban, rengeteg biztatást és szeretetet kapok vadidegenektől, persze kritikát is, de vállon veregetésből is jut bőven.

Ezen nem változtat, hogy egy leszálló népszerűségű párt képviselője?

Nem, nem változtat. Így amikor azon gondolkodom, kell-e nekem ennyi politikai pofon és ütközés, akkor arra gondolok, ezért a városért, ezekért az érintésekért érdemes. Két útja van minden budapestinek: vagy bosszankodik a hiányosságokon, a Moszkva tér lehangoló állapotán, a hiányzó utakon vagy hidakon, a lelakott játszótereken, vagy igyekszik másképp hozzáállni, megoldásokat keresni. Az egyik út a düh, zsörtölődés és a politikusok, meg a kormány szidalmazásának útja, ami könnyű és jó… magam is támogatom. A másik út, hogy fölveszi a kesztyűt, és akár civilként, akár politikusként próbálja megváltoztatni azokat a szabályokat, folyamatokat, rendszereket, amelyek a problémák okai.

A közösségek léte és működése nem a várospolitikusoktól függ…

De igen. A közösségek létrejöttében segíthetnek a politikusok.

Eddig elvágták őket?

A politikusok többsége a civileket nyűgnek tekintette. Egyeztetnünk kell velük, mert ha nem, abból csak nagyobb baj származik, gondolják. A politika nem segítségként, nem „többletforrásként” tekint ezekre a szervezetekre, hanem inkább szükséges rosszként. Miközben a normális életfeltételek megteremtése a cél, amihez a politika pusztán eszköz – nem pedig fordítva. A civil szervezetek is éppen ezért jönnek létre.

Vannak Budapesten „pártatlan” civilek?

Vannak.

És ők nem éppen abban élik meg civilségüket, hogy távol maradnak a politikusoktól?

Természetesen abban. A legjobb civil szervezetek azok, amelyek nem kötődnek, hanem valamilyen értékrendet képviselnek, gondolok például a Levegő Munkacsoportra vagy a Védegyletre. Azt gondolom, hogy szakmapolitikai párbeszédet kell velük folytatni, s persze mindig eljön az a pont, amikor a politikának döntenie kell, mert több megoldás is van. Hozok egy példát: ha ki akarjuk szorítani a városból az autókat, hogy jobb legyen a levegő, megtehetjük, kedvezünk a gyalogos- és biciklis forgalomnak is. De sértjük az autósok érdekeit – akik egyébként, amikor nem autósok, gyalogosok és biciklisek is egyben. Ezeket az érdekeket kell úgy összehangolni, hogy mindenki értse és elfogadja a szabályokat. S ha lehet, mindenkinek kedvezzenek.

Az, hogy a civileket nevezi ki várospolitikai szövetségessé, azt jelenti, hogy egy kicsit eltávolodik az MSZP-től?

Nem, egyáltalán nem. Az MSZP is a közösségek pártja. Az MSZP-n belül is vannak eltérő gondolkodású csoportok, szocialisták, szociáldemokraták, különböző platformok… ezt a pártot inkább egy ernyőként kell fölfogni, ami alatt sok baloldali politikai irányzatnak, elgondolásnak van helye.

Ha ön nem távolodik, akkor hogy vélekedik azokról a polgármesterekről – például a szentesi, nyíregyházi városvezetőkről –, akik azt mondják: nem szállnak be a parlamenti választásokba, mert akkor semmi esélyük az önkormányzatin?

Soha nem fogom megtagadni magam baloldaliként, akkor sem, ha vélt vagy valós politikai érdekeim ezt kívánják. Az MSZP-ben liberálisoktól szocialistákig foglalnak helyet politikusok – ez egy széles, nyitott értékrend. Amit meg is kell mutatnunk.

Azt látni, hogy a budapesti szervezet mindig előrébb tart tisztújításban, listaállításban…

És a kampányban is mindig élen jár. Nemcsak a szervezeti reformokban, hanem amikor ki kell menni az utcára, akkor is mi vagyunk az elsők. Tavasszal, amikor a kampány elindult és tavaly ősszel is, Budapesten mentünk ki az utcára, itt szedtük össze azokat a tapasztalatokat, amik azt mondatták, hogy érdemes kampányolni és érdemes megmutatni, mit tettünk és elmondani, mit gondolunk a jövőről. Addig apátia volt.

Szóval azt mondják, Budapest azért siet annyira a listával, hogy a vidékről, parlamentből kiszoruló országos politikusok ne ide furakodjanak be. Ön kitől tart egyébként?

Senkitől nem tartok, sőt, az országos politikusokkal is jó kapcsolatot ápolok. Azt kell látni, hogy ezt a listát a kerületi szervezetek ajánlása alapján állítják össze, ezekben a kerületi szervezetekben pedig ott ülnek az országos politikusok is. Nem arról van szó, hogy van a fővárosi szervezet és vannak az országos politikusok, hanem van a negyedik, ötödik, hatodik kerületi szervezet, ahol tagok ezek a politikusok. Tehát delegálhatták volna a kerületek ezeket a politikusokat. Egyébként az elmúlt öt választásból legalább háromszor az országgyűlési választások előtt lett nyilvános a budapesti lista, ha jól emlékszem.

Az EP-választásokon vertek meg plakátragasztókat, például Csepelen. Milyen kampányra számít most?

Hát nagyon remélem, hogy nem ilyen lesz. Talán az ellenzéki pártba is szorult annyi bölcsesség, hogy ne akarja fent tartani ezt a feszültséget, ami egyébként csak egy erőnek, a Jobbiknak kedvez. A Jobbikot pedig – még akkor sem, ha az ország állampolgárainak egy hányada esetleg beszavazza a parlamentbe – nem tartom demokratikus erőnek. Ahogy szerintem Budapest többsége sem…

Ahhoz, hogy a várospolitikai elképzeléseit megvalósítsa nem ártana nyerni a főpolgármester-választáson. Előállhat olyan helyzet, hogy úgy gondolja, hogy okosabb valakinek a javára visszalépni a választásokon?

Nincs ilyen opció. A párt vezetésével beszélgettünk erről, s mindannyian egyetértettünk abban, hogy nem állhat elő ilyen helyzet.

Tehát sem az MDF, sem az LMP jelöltjét, sem másét nem támogatná ilyen módon?

Ez a kérdés se nem időszerű, se nem realitás. Nincs olyan program, sem jelölt, ami érdemessé tenne arra egy másik pártot, hogy ilyen szempontból végiggondoljuk az együttműködésünket. Egyszerűen nem látok jobb programot.

Ha Ön lesz a főpolgármester és a közgyűlés sem nagyon ellenséges, mi lesz az első három lépés, amit megtesz?

Először egy rendszerreformra van szükség.

Nagyon jó, az évekig eltart.

Nem. Legelsőként csak egy zöld gombot kell megnyomni és indulhat a Budapesti Egészségfejlesztési Program, amit a Fidesz azért nem szavazott meg, mert országosan akarja bevezetni, legalábbis ezt nyilatkozta Pesti Imre. Ez már kötve-fűzve elkészült.
A másik, ami talán az elsőt is megelőzné, az önkormányzat gazdasági társaságainak ellenőrzési rendszereit kell átalakítani, a közlekedési vállalat ellenőrzését. Ezt szintén nem most kell kitalálni, tudjuk, hogyan kell. Kormánybiztosként már foglalkozom ezzel, s azzal is, hogy összehangoljam a párhuzamos munkát végző szervezetek tevékenységét.

Hogyan kell az ellenőrzést megreformálni?

Be kell zárni a kiskapukat. Úgy kell átalakítani ezeket a struktúrákat, hogy eleve ne adódjon alkalom korrupcióra. A harmadik lépés az, hogy a meglévő feladatokat a forrásokhoz kell rendelni. Budapest az elmúlt években infrastrukturális fejlesztésekben előre szaladt. Most van az a pillanat, amikor ez érzékelhetővé is válik, de akad olyan kezdeményezés is, amiért még dolgozni kell. Ilyen a Duna élővé alakítása, például, hogy ne egy bűzös csatorna mellett éljünk – ennek egyébként az egyik fő feltétele már teljesült a csepeli szennyvíztisztító megépítésével. Azon dolgoznék, hogy zöld zónákat alakítsunk ki a part mellett.

És ha a közgyűlés ellenséges? Még a fizetéséről is ők fognak dönteni…

Kutyakemény dolgom volt a második kerületben is, ahol úgy lettem – baloldaliként először – polgármester, hogy egálban volt a közgyűlés. De addig egyeztettünk minden szakmapolitikai kérdésben, amíg el nem jutottunk a közös többszörösig. De nyilván arra számítok, hogy nyerünk.