Gyurcsány felidézi, „ott és akkor másról is szó volt. Arról, hogy bár még csak nem is éltem annak idején, mégis szinte összenyomott a tudat, hogy olyan államot képviselek, amelynek korábbi vezetői, ilyen-olyan rangú tisztségviselői részt vállaltak saját polgáraik szisztematikus meggyilkolásában. Nem tudtam szabadulni bűnük súlya alól.”

A magyar jobboldal kisebb része menti a holokauszttagadókat, sokan pedig mentséget és ürügyet keresnek ahhoz, hogy ne kelljen egyenesen beszélniük – írja, kiemelve, hogy „nekünk viszont módot kell találni arra, hogy még véletlenül se vetüljön ránk annak árnyéka, hogy mi nem akarjuk elítélni, büntetni a kommunista rezsimek által elkövetett embertelenségek tagadását, relativizálását.”

Gyurcsány Ferenc szerint az „egy a tábor egy a zászló” stratégiája összemosta a szélsőjobbot a jobbközéppel, melynek eredményeként nem az utóbbi pacifikálta az előbbit, hanem fordítva: „a szélsőjobb mocska fertőzi az egész jobboldalt”, sőt, mára a társadalmi közepet is.

A volt miniszterelnök a tegnapi szavazáson történteket a következőképp látja: „a Fidesz ürügyet keresett ahhoz, hogy ne kelljen egyértelmű igent mondania a törvényre, hogy felemássá tehesse álláspontját és tartózkodhasson a szavazásnál. Mint korábban több esetben, most is az volt az érv, hogy nem lehet külön kezelni a holokauszttagadást az egyéb diktatúrák által elkövetett embertelenségektől, ezért általában kell büntetni a népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényének tagadását. A Fidesz kibúvót keresett, hogy ne kelljen igent mondani a holokauszttagadásra. Ezt gyalázatosnak gondolom, szégyennek, de ezzel nekik kell elszámolniuk.”