Mintegy tízezer érdeklő jelenlétében zajlott a Hetek közéleti klubjának összejövetele a budapesti Hit parkban. Az este díszvendége Elie Wiesel Nobel-békedíjas író volt, aki hatvan év elteltével szerdán érkezett Magyarországra, hivatalos látogatásra.
A rendezvényen - melynek házigazdája Németh Sándor vezető lelkész, a Hetek alapító-főszerkesztője – számos hazai politikus (többek között Mesterházy Attila, Gulyás József, Dávid Ibolya, Herényi Károly, Fodor Gábor, Bokros Lajos, Kiss Péter, Retkes Attila), közéleti személyiség és művész mellett megjelent Izrael Állam budapesti nagykövete, a szlovén nagykövet, az Egyesült Államok főkonzulja, a korábbi izraeli turisztikai miniszter, továbbá Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke és Köves Slomó, az Egységes Magyar Izraelita Hitközség vezető rabbija. A rendezvényt Bánó András, az ATV műsorvezetője konferálta.
Nem maradt csendben
Az eseményt egy, a holokausztra emlékező kisfilm nyitotta. „Fehérek közt európaiként üdvözlöm Elie Wieselt”, kezdte beszédét a filmet követően Feldmájer Péter. A Nobel-békedíjas író szerinte „akkor is jó ember és jó író lett volna, ha nem történnek meg vele azok a szörnyűségek, amik megtörténtek”. A Mazsihisz vezetője úgy véli, a jó emberek ma Magyarországon döbbenten figyelik, hogyan uszítanak egyesek zsidók és cigányok ellen, a szenny pedig kezdi elborítani az utcákat. „Ne hagyjuk, hogy barátaink hangját elnyomja a gyűlölet hangja. Sokan érzik úgy – joggal -, hogy a sötétség árnya borul ránk, az ordas eszmék újra terjedőben vannak”, mondta az elnök, majd beszéde végén Németh Sándort méltatta, megemlítve azt a két elismerést - a Magyarországi Zsidókért díjat és a Knesszet díját - amit a nemrégiben kapott a Hit gyülekezete vezető lelkésze.
A héberül felszólaló Benny Elon, korábbi izraeli turisztikai miniszter azt mondta, Elie Wiesel teljesítette az ősi parancsot azzal, hogy nem maradt csendben. A gonosz ellen, amit az antijudaizmus, az anticionizmus, és az antiszemitizmus testesít meg, mindenkinek harcolnia kell. „Fújjuk meg a riadót, amíg nem késő”, hívta fel a figyelmet a politikus, aki szerint Izrael állam léte egy óriási csoda. Beszéde után Balogh Ferenc énekelt el két dalt a jelenlevő tízezres tömegnek, majd Tordy Géza, Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze szavalta el Radnóti Miklós „Töredék” című költeményét.
Mindent felülmúló meglepetés
Az est főszereplőjét színpadra lépése után percekig állva tapsolta a tömeg. Elie Wiesel nehezen jutott csak szóhoz, de ezt láthatóan cseppet sem bánta. „Ez a ma esti meglepetés mindent felülmúl”, kezdte beszédét a Nobel-békedíjas író, egyetemi tanár. „Nehéz feladatot állítottak ma este elém: zsidóként a kereszténységről kellene beszélnem Önöknek. Biztos vagyok benne, hogy a sorokban ülő vendégek közül nagyon sokan jobban értenek hozzá, mint én”, mondta Wiesel, akinek szavait általános derültség követte.
A holokauszt-túlélő író úgy véli, a kapcsolat zsidók és keresztények között sosem volt jobb, mint napjainkban. Ebben pedig nagy szerepe van a hatvanas években elindult ökumenikus mozgalomnak, a műveltségnek, a tanulmányoknak és természetesen az emlékeknek. ,„Barátaink és szövetségeseink”- szólította meg Wiesel a jelenlevőket. „A közös ellenség ellen harcolunk: a bigottság, a fanatizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus ellen. A holokauszt szörnyűségeire csak egyetlen megfelelő válasz lehet, ez pedig a Messiás eljövetele, „aki, ha késik is, de egy napon biztos, hogy megérkezik”. Ha pedig ez megtörténik, akkor az emberek tisztelni fogják egymást, és szolidárisak lesznek a mássággal szemben, mondta az író.
Wiesel szerint a zsidó civilizáció abban különbözik az összes többi, valaha létezett civilizációtól, hogy utóbbiakkal ellentétben nem halandó. Beszédében kiemelte az emlékezés, az emlékezet fontosságát, hiszen kultúra nem létezhet nélkülük. Az emlékezet rendkívül nagy szerepet töltött be még a legszomorúbb időkben is. Fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a döntés mindig a mi kezünkben van. A tanulást pedig a szeretethez hasonlította, hiszen mint az utóbbinál, ha a birtokunkban van, utána már minden attól függ, mit kezdünk vele. Beszéde végén figyelmeztetett rá, hogy Magyarország mély erkölcsi válságon megy keresztül, és nem szabad engednünk, hogy visszatérjenek a múlt szörnyűségei.
„Nem hiszek a kollektív felelősségben”
„Auschwitz nem történt volna meg antiszemitizmus nélkül”, mondta Wisel, aki úgy véli, minden kisebbségnek vannak jogai, a romáknak is. „Önök tudnak még változtatni, kiabáljanak hát teljes erejükből, és addig kiabáljanak, amíg meg nem hallják Önöket” zárta beszédét a Dalai Lámával is szoros barátságot ápoló Nobel-békedíjas író.
Beszéde után a közönség soraiban ülők kérdéseket tehettek fel a vendégnek. Arra a felvetésre, hogy meg tud-e bocsátani a magyar nemzetnek, az őt és a családját ért szörnyűségek miatt, Wiesel azt válaszolta, ő nem bíró, hanem tanú. „Nem hiszek a kollektív felelősségben és nem hiszek a kollektív áldozatban sem. Ki vagyok én, hogy megbocsássak mindazok nevében, akik nincsenek itt”?
Az Izrael jövőjét firtató felvetésre pedig azt mondta, optimista a kérdéssel kapcsolatban, és úgy gondolja, az igazi bajok ma már palesztinok és palesztinok között vannak. „A baj nem Mahmúd Abbasszal, hanem a Hamasszal van”.
Bánó András nem túlzott, amikor bevezetőjében azt mondta, Elie Wiesel egy bámulatos és lebilincselő ember. Majdnem egy órás beszéde perceknek tűnt, hihetetlen humorérzékét tanúsítja az a számtalan vicces, de egyben rendkívül tanulságos anekdota, melyet mondandójába csempészett. A színpadról való távozása után a tömeg vastapssal tisztelgett előtte. A rendezvényt izraeli dalokkal zárták, akinek pedig kedve volt, maradhatott a Hit Parkban, ahol „fergeteges buli” vette kezdetét.
atv.hu / Prókai Eszter
