Az elmúlt években egyre gyakrabban hallhattunk iskolai ámokfutókról Finnországtól az Egyesült Államokig. Magyarországon a pécsi eset volt az első, amikor egy diák fegyverrel végzett egy társával, és több személyt megsebesített. Vajon van-e közös jellemzője az ámokfutóknak?

Torz lelkek

Béla Árpád praktizáló igazságügyi elmeszakértő szerint mindenképpen. Mint az atv.hu-nak elmondta, az elkövetők többnyire fiatalemberek. – A 15-25 éves korosztály rendkívül sérülékeny, személyiségük még nincs kifejlődve, nem stabil, önmagukban sem látnak tisztán. A kamaszok lelke olyan mint egy lakás, amit éppen átalakítanak: van abban minden, ami kell, ablak, szék, fridzsider, de egyik sincs a helyén – mondta a szakértő. Hozzátette: a fiatalok ráadásul túlérzékenyek, hajlamosak arra, hogy vélt vagy valós sérelmekből teljesen téves következetéseket vonjanak le, és megtorlással válaszoljanak.

- Persze ettől még senki nem lesz gyilkos, ám ha a személyiségében egyébként is van egy súlyos torzulás – és éppen ez a másik közös jellemző –, akkor a belső feszültség kirobbanásához elegendő lehet egy szikra is, például, ha valaki csúnyán néz rá, vagy elhagyja a barátnője – magyarázza Béla Árpád.

Felmerül a kérdés, hogy mitől torzulhat el ennyire egy személyiség. A szülők, a család szerepe nyilván meghatározó, de mégsem lesz minden nehéz sorsú gyermekből kegyetlen felnőtt. Ezzel a szakértő is egyetért, aki szerint a döntő momentum az, hogy az illető fel tudja-e dolgozni a kudarcait – például, hogy a szülei elhagyták, vagy a korosztályával nem találja a közös hangot, és úgy érzi, furcsán néznek rá. Ha erre képtelen, akkor ez egy tüskévé válik benne, és az egyre gyülemlő feszültség mindenképpen kitör – csak az a kérdés, hogy önmaga ellen fordul-e az illető, vagy mások ellen.

Gonosz vagy őrült?

Minden kegyetlen és érthetetlen gyilkosságnál fontos eldönteni, hogy az illető elmebeteg-e, vagy sem. Előbbi esetben ugyanis nem büntethető. Ez persze nem jelenti azt, hogy szabadon engedik – a bíróság ilyenkor elrendeli az illető kényszergyógykezelését. G. Ákos, a pécsi ámokfutó esetében úgy tűnik, nem lehetett azonnal eldönteni, hogy kóros-e az elmeállapota. Béla Árpád megerősítette: az, hogy a fiút beszállították az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe (IMEI), azt jelenti, hogy a gyanú felmerült a szakértőkben, ám az első vizsgálat nem hozott egyértelmű eredményt.

Az IMEI-ben 30 napon keresztül vizsgálják az ilyen elkövetőket, sőt, ezt az időszakot 30 nappal meg lehet hosszabbítani. Béla Árpád hangsúlyozta: ennyi ideig nehéz lenne félrevezetni a szakértőket. Ráadásul a gyanúsított – jelen esetben G. Ákos – sokkal rosszabbul jár, ha elmebetegnek nyilvánítják. A kényszergyógykezelést ugyanis az IMEI-be végzik. – Márpedig ebben a borzasztó rossz légkörű elmegyógyintézetben súlyos lelkiállapotú emberek vannak, nem cicababák. A gyakorlat szerint az illető ugyanannyi időt tölt el itt, mint amennyit a börtönben ülne – fogalmazott a doktor.

A legrosszabb hely

Az IMEI egyébkánt az álampolgári jogok országgyűlési biztosa szerint is a legrosszabb hely a büntetés-végrehajtási intézmények között. Mint korábban megírtuk, Szabó Máté szerint nem állapot, ami ott van. Az épület 1896-ban épült, az ott uralkodó állapotok tükrében kijelenthető, komoly elkötelezettség szükséges ahhoz, hogy valaki itt vállaljon munkát.

Az ombudsmani jelentésből kiderül, hogy az intézetben dolgozó orvosok (pszichiáterek) átlagéletkora 70-75 év. Az intézetben a nőket és a férfiakat elkülönülten helyezik el, a fiatalkorúakat viszont nem - ez Szabó szerint visszásságot okoz. A betegek végzik az intézet takarítását, munkaterápia keretében, munkadíj fejében.

Szabó Máté megállapította, hogy a pszichiátriai kezelés alatt álló betegek, valamint a kezelésre beutaltak IMEI-ben való elhelyezése súlyos visszásságot okoz az emberi méltósághoz való joggal és az esélyegyenlőség elvével összefüggésben. Az IMEI betegeinek formaruha viselésére kötelezése szintén alkotmányossági problémákat vet fel.

atv.hu/Sebestyén István