A háromnegyed órás késés ellenére több mint ezer szurkoló kitartott az éjszaka közepén a repülőtéren. Az egyiptomi U-20-as világbajnokságon harmadik helyet szerzett csapat tiszteletére tartott spontán ünnepre transzparensekkel, nemzeti zászlókkal, síppal és kolomppal érkeztek a drukkerek. Még egy teljes népi zenekar előkerült, akik – némi stílusfordulattal – egyből rázendítettek az „Újra itt van a nagy csapat” kezdetű Illés-nótára.

A késés amúgy jól jött a kissé álmos szervezőknek, akiknek csak az eredeti érkezési időpont után sikerült felragasztani az utolsó matricákat a dobogó fölé, ahová a bronzcsapat tagjait várták.

Példásan időben érkezett viszont az Aranycsapat legendás jobbhátvédje, Buzánszky Jenő, akit a szurkolók hangos „Jenő bácsi, Jenő bácsi” ovációval fogadtak. A most 84 éves Buzánszky részese volt a Puskás-féle nagy csapat valamennyi híres mérkőzésének, az angolok elleni londoni 6-3-tól és a budapesti 7-1-en át az 1954-es világbajnoki döntőig.

„Szeretném azt, ha ezek a fiúk át tudnák venni tőlünk a stafétabotot és felnőtt világbajnokságon is meg tudnák ismételni, sőt felül tudnák múlni az aranycsapatot” – mondta Buzánszky az atv.hu kérdésére.

Végül aztán befutott a csapat és a 21 játékos egyenként fellépett a dobogóra, nyakukban a világbajnoki bronzéremmel. A csapatkapitány, Koman Vladimir kezében ráadásul ott volt a vébén kapott ezüstcipő is.

Koman az atv.hu kérdésre, hogy mikor számít a nagyválogatottba szóló meghívásra, szerényen azt válaszolta, hogy nem akar határidőket szabni. „Nem szeretnék üzengetni senkinek, hogy itt vagyok és hívjatok be. Ha úgy gondolják, hogy behívnak, akkor örömmel vállalom.” – mondta Koman.

A csapat edzője, aki nem sokkal a világbajnokság előtt vette át a szakmai irányítást, szintén óvatosan fogalmazott. „Nem hiszem, hogy egyszerre jelennek meg az A-válogatottban, nem is lenne nyilvánvalóan szerencsés, de néhányukkal már a közeljövőben találkozhatunk a következő Európa-bajnoki selejtező mérkőzéseken.” – nyilatkozta Egervári Sándor.

A csapat sikeréről a torna egyik hőse, a hat tizenegyest hárító kapus, Gulácsi Péter meghatottan nyilatkozott. „Majdnem azt mondom, hogy testvérként szeretjük egymást, és ez a pályán is megmutatkozott. Ha kellett, akkor kihúztuk egymást a bajból. Mindig voltak játékosok, akinek a teljesítménye pluszt adott a csapatnak.” – mondta Gulácsi.

A csapat többször is került vesztes helyzetbe a világbajnokság során. A lelki erőt viszont egyszerű motiváció adta Németh Krisztián szerint. „Arra tudom fogni, hogy én nem szerettem volna hazajönni, minél tovább kint szerettem volna maradni, úgyhogy nekem általában ez kattant be elsőre és mindenkép az, hogy éremmel akartunk hazajönni.” – mondta az atv.hu-nak a támadó.

A nyilatkozatok után sem vonultak el a fiatal labdarúgók. Még jóval éjfél után is állták a szurkolók rohamát, akik mezekre, fotókra és futball-labdákra kértek aláírásokat a fiatal sikercsapat tagjaitól.

„Büszkék vagyunk, büszkék vagyunk” – harsant fel végül a szurkolók búcsúja, amint a játékosok felszálltak a csapatbuszra.

atv.hu / Morvay Péter