„Okos és nem enged kibúvót az interjúalanyainak” – többek között ezzel méltatta önt a díj kapcsán Belénessy Csaba, az MTI alelnöke. Nem fordult még elő, hogy az interjúalanyai félve jöttek be az Egyenes Beszédbe?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy a műsorban való szereplés megmérettetés a politikusok számára, ezzel úgy gondolom, ők is tisztában vannak. Valljuk be, az nem jelenthet nekik nagy kihívást, hogy egy sajtótájékoztatón kiállnak és elmondják az előre megírt szövegüket. Ott az újságíró kollégák vagy közbe tudnak, akarnak kérdezni, vagy nem – sokszor az idő sem elegendő ahhoz, hogy belemélyedjenek az adott témába. Nálam azonban a sajtótájékoztató anyagával nem élnek meg a politikusok. Ugyanis nem azért hívjuk be őket, hogy ugyanazt mondják el, amit délután a pártközpontban. Én már egészen másra vagyok kíváncsi: az adott téma, ügy hátterére, magyarázatára, előzményeire, vagy éppen következményeire.

Amikor készül egy-egy beszélgetésre, már előre dörzsöli a tenyerét, amikor egy ellentmondásra bukkan, amivel meg tudja szorongatni az adott interjúalanyt?

Nem. Soha nem az a szándékom és küldetésem, hogy na akkor most a vendéget jól elkapom,  nekiugrok a torkának. Egy beszélgetésnél mindig megtervezem, hogy honnan indulok, és hová szeretnék eljutni. Azt kérdezem, amire kíváncsi vagyok.

A kormányváltás óta érzékel-e bármi változást abban, ahogyan a vendégek – elsősorban a kormánypártiakra gondolok – megítélik a műsorát?

Nem, politikai oldaltól függetlenül hozzánk továbbra is szívesen jönnek a politikusok. Változást inkább abban érzek, hogy mivel kevesebb párt van a parlamentben – és azok közül egynek a képviselőivel nem szívesen beszélgetek –, kevesebb a merítési lehetőség egy-egy téma kapcsán. Legalábbis ami a politikusokat illeti, mert természetesen nem csak őket hívjuk meg, hanem többek között gazdasági szakembereket, kutatókat is.

Április óta általános újságírói tapasztalat, hogy a kormányoldalról bizonyos témák kapcsán nem, vagy még nem nyilatkoznak…  

Mi is ezt tapasztaljuk. A csúcsminisztériumok vezetői már mind voltak az Egyenes Beszédben, de azon kívül, hogy megalakult a minisztérium, még nem nagyon tudtak mit mondani. Jelenleg még nincs költségvetési tervezet, vagy legalábbis nem nyilvános, így hiába kérdezzük, hogy mennyi pénz jut majd az egészségügyre, oktatásra, vagy a közösségi közlekedésre, ember nem tud rá válaszolni, vagy ha tudna, sem tehetné meg. Ezzel várni kell a választásokig.

Mennyit és mennyien készülnek egy napi adásra?

Ha őszinte akarok lenni, akkor azt mondom, hogy 24 órát, vagyis folyamatosan. Olyan nincs, hogy csak délután kettőtől kezdek készülni egy beszélgetésre – nálam a tévé és a rádió mindig szól, az internet mindig működik, folyamatosan a hírek közelében vagyok, mint ahogy a kollégáim is. Pont ez az egyik lényege a műsornak, hogy ha már meghívtunk 6 vendéget egy műsorba, de késő délután történt valami érdekes, akkor nem mondjuk azt, hogy azzal majd másnap foglalkozunk: bérmelyik pillanatban módosítunk a műsor menetén. Egyébként napi szinten egy szerkesztővel és egy segédszerkesztővel dolgozok.

A díjat a 2009-es Best of összeállítással nyerte a műsor. Idén is lesz ilyen gyűjtés? A miniszterelnöki interjúk mellett más érdekességek is beleférhetnek: Kósa Lajos élő adásban hagyta ott a stúdiót, a Kétfarkú Kutya Párt főpolgármester-jelöltje pedig fahumorával „tönkre tette” a műsorát…

Tavaly egy ad hoc ötlet nyomán készítettük a válogatást, idén már rutinosabbak vagyunk: egész évben írtuk azokat az interjúkat, amelyek esélyesek lesznek a válogatásban való szereplésre. Sok emlékezetes beszélgetésem volt. Egy jelenlegi vagy egy volt miniszterelnökkel készült interjú természetesen mindig az átlagosnál nagyobb horderejű, hiszen ritkábban adatik meg az embernek. De valóban életem meghatározó élményei közé tartozik a Kétfarkú Kutya Párt főpolgármester-jelöltjével való beszélgetés, mint ahogy az sem sűrűn fordul elő, hogy adásban hagyja ott az embert az interjúalanya.